Vashiányos vérszegénység

Az Egészségügyi Világszervezet a vérszegénységet úgy határozza meg, hogy a vérben a haemoglobin (Hgb) koncentráció férfiakban 130g/l, nőkben 120 g/l alatti. A legjobb azonban a helyi laboratóriumi tartományt használni, mivel ez tükrözi az adott földrajzi terület lakosságának a normál eloszlását és értékeit.

Az alacsony vörösvértest térfogat (MVC) vashiányos anaemiára gyanús, de a globin szintézis betegsége, a béta –thalassaemia jelleg, csakúgy, mint a sarlósejtes jelleg enyhe vérszegénységet okoz, jellegzetesen nagyon alacsony MCV-vel.

A vashiányt legjobban a csontvelő vizsgálatával lehet megítélni, de erre csak ritkán van szükség. Gyakorlati szempontból a serum ferritin a legjobb marker. A <18 mg/l serum ferritin esetén a beteg aktuális vashiányának tekintetében a valószínűségi arány 41.4.  A ferritin egy vízoldékony vas és fehérje komplex. Legnagyobb részét az ún. reticuloendothelialis rendszer raktározza.  A serum ferritin, amely a vasraktárak nagyságát tükrözi, a csontvelő vizsgálatán kívül a vashiány legjobb jelzője. Miután azonban akut fázis fehérje, ezért gyulladásos állapotokban szintje megtévesztően megemelkedhet. Szintje akut májgyulladás esetén igen magas. A serum vas és a teljes vaskötő kapacitás (TVK) a vashiány tekintetében kevéssé hatékony vizsgálatok. A keringésben a vas nagy része egy vaskötő fehérjéhez, a transzferrinhez kötve szállítódik. Ez a fehérje juttatja el a vasat a csontvelőbe, ahol a vörösvérsejtképzéshez használódik fel, valamint a májban és a lépben levő raktárakba. A transzferrin szaturáció a vasat kötő transzferrin aránya. Ezt úgy számolják ki, hogy a vas koncentrációt elosztják a teljes vaskötő kapacitásal és megszorozzák 100%-kal. Ez a kóros vastúltelítettség legérzékenyebb jelzője. A haemochromatosisban szenvedők transzferrin szaturációja (férfiaknál)> 60%, illetve (nőknél)> 45%

A vashiányos anaemia valamennyi vérszegénység közül a leggyakoribb. Prevalenciája felnőtt férfiakban és postmenopausalis nőkben 2-5 %, míg a menstruáló nők 5-10 %-át érinti.

Vashiányos anaemiát okozhat az elégtelen bevitel( <5%) , a rossz felszívódás ( <5% ) és a fokozott vesztés ( 90 % ).

A menstruáció havonta átlagosan 70 ml vérvesztést eredményez, így a szervezet rendelkezésére álló vasraktáraira jelentős terhet ró.

Az okkult (szemmel nem látható) vérvesztés történhet a vizeletválasztó rendszerből (a középsugaras vizelet akár stixes, akár laboratóriumi vizsgálata mindig, valamennyi vashiányos betegnél elvégzendő), de a leggyakoribb forrás a gyomor- bélrendszer.

A gastrointestinalis traktus vashiányos anaemiát okozó rendellenességei:

Számos eltérés okozhat vashiányos anaemiát, beleértve:

• nyelőcsőgyulladás, és sebes gyomorhurut:gastritis erosiva,
• ulcus pepticum: gyomorfekély,
• gyomorpolypok és gyomorrák,
• többszörös értágulatok (pl. angiodyaplasia, gyomorkimenet vascularis ectasia: GAVE),
• lisztérzékenység: coelakia,
• gyulladásos bélbetegség,
• vastagbél polypok,
• vastagbélrák: colorectalis carcinoma (CRC)

A vashiányos anaemiát sosem szabad hiatus herniának vagy diverticulosisnak tulajdonítani.
A diverticulosis és a nyelőcső varicositas nem tekinthető a krónikus vashiányos anaemia okának, mivel ezek akut vérzéssel társulnak – nyilvánvaló végbélen keresztüli vérzéssel, illetőleg vérhányással!!!