Székrekedés

Ha a székrekedés a betegnek panaszokat okoz, orvoshoz kell fordulnia.

• Mindenképpen sürgősen fel kell keresni az orvost akkor, ha a székrekedés újkeletű, ha az addigi normális székelési szokások néhány hete megváltoztak, és ezt semmilyen életkörülmény változás nem indokolja.
• Akkor is orvoshoz kell fordulni, ha a székrekedés mögött súlyos szervi betegség (pl. daganat, gyulladás) gyanítható.
  Erre utalhat a fogyás, a véres széklet, sárgaság, étvágytalanság, émelygés, szüntelen hascsikarás, hasfájás, jelentős haspuffadás.
• 4-5 napnál régebben tartó széklet-leállás miatt akkor is orvoshoz kell fordulni, ha semmiféle panaszt nem okoz a betegnek.
• Azt a beteget is ki kell vizsgálni, aki egész életében székrekedésben szenvedett, de most széklete hirtelen normálissá vált.
• A székrekedés és hasmenés váltakozása is orvosi vizsgálatot indokol.

Ha az egyszerű úgynevezett képalkotó vizsgálatok nem vezetnek eredményre, célszerű olyan, funkcionális diagnosztikában jártas centrumot felkeresni, ahol a székrekedés kivizsgálásában és kezelésében jártas orvosi team dolgozik:
Király Klinika

A funkcionalis székrekedés nyilvánvaló organikus ok nélkül jelentkező székelési nehezítettség vagy székelési képtelenség. Definíció szerűen azt jelenti, hogy a betegnek heti három alkalomnál kevesebbszer van spontán széklete.

A pontosabb diagnózis miatt Thompson kritérium rendszere alapján annak van székrekedése, akinek a megelőző 1 évben 12 héten át folyamatosan kettő, vagy több tünet jellemző a székletürítésére:

• a székletürítések több mind negyedében erőlködnie kell a kiürüléshez
• a székletürítések több mint negyedében kemény székletet ürít
• a székletürítések több mint negyedében inkomplett kiürülés érzése marad fent
• a székletürítések több mint negyedében a széklet elakadását érzi az anorectum valamely szakaszán
• ujjal/kézzel kell segíteni a széklet távozását a székürítés több mint negyedében
• heti három alkalomnál kevesebbszer van spontán széklete. A betegnek nincs spontán laza, hasmenéses széklete.

A betegség prevalenciáját 3-20%-ra teszik a fejlett nyugati országokban. Felmérések szerint gyakrabban fordul elő nőkben, a hashajtó használat az életkor növekedésével emelkedik, a fizikai inaktivitás, az alacsony kalóriatartalmú diéta tartása ugyancsak hajlamosító tényező. Gyakrabban fordul elő a betegség a kiskeresetű és alacsony iskolázottságú emberekben. Sajnálatos módon reprezentatív magyarországi felmérés nem készült előfordulási gyakoriságáról, a külföldi adatokat extrapolálva kb. magyar közepes városnyi lakosságot érinthet a betegség. Ugyanezen adatokat figyelembe véve az a székrekedés miatt valamilyen egészségügyi ellátóhoz fordulók száma több mint tízszerese azoknak, akiknél colorectalis carcinoma, százszorosa a hasnyálmirigy carcinoma tünetei miatt orvoshoz forduló betegek számának.

A funkcionális vastagbél eredetű székrekedések hátterében álló irritábilis bél szindróma székrekedéses, vagy alternáló altípusát az olyan hasi fájdalom, puffadás érzés jellemzi, mely a székletürítés kapcsán csökken, vagy megszűnik, esetleg székrekedés és hasmenéses székletürítések váltakoznak egymással.

A lassú vastagbél tranzit oka nagy általánosságban az, hogy a béltartalom mozgása coecumtól a distalis colon és rectum irányába lassabb.

A kimeneti akadály normális, vagy enyhén lassult colon tranzit mellett a széklet tárolása nyúlik meg a végbél és a szigmabél részéről azért, mert a széklet végbélből való kicsúszása akadályozott. Magába foglalja az alábbi kórképeket:

1. végbélsérv
2. anismus
3. leszálló gát szindróma
4. végbél befordulás, vagy előreesés

Az első vonalas szerek közé tartoznak a sós és ozmotikusan ható hashajtók. Az előbbi csoportba a különböző nátriumsók (pl. 3%-os NaCl oldat), magnéziumsók (magnézium-szulfát, magnézium-oxid, magnézium-karbonát) tartoznak, melyek szokásos adagja 8-15g/nap 200 ml vízben feloldva. Hátrányuk az, hogy hányingert, dyscomfortot okozhatnak. Ha a keserűsó nem tud kiürülni, úgy a szokásos adag is magnézium intoxicatiot, beszűkült vesefunkció esetén ionzavart okozhat.

Ezek polyetilén-glikollal (PEG-el) kombinált formái (pl. G-por) a leghatásosabb hashajtók egyike, egyéni dozírozást igényel adásuk.

Az élelmi rostok:
a vízben oldódó és oldhatatlan élelmi rostoknak is nagy a vízkötő kapacitásuk, ezáltal a széklet tömegét fokozzák, az előidézett bélfeszülés miatt fokozódik a bél mozgási tevékenysége. Számos kedvező hatásuk is van, pl. ionokat, tápanyagokat, idegen anyagokat képes megkötni. A székrekedés kezelésében a rostok adása némi rutint igényel, mert a beteg panaszait jelentősen fokozni képes. Ennek több oka van. Egyrészt az, hogy az elégtelen folyadékfogyasztás kapcsán hatásukat nem tudták kifejteni és kemény dugót képeznek a bélben, ugyanakkor pl. lassú colon tranzit olyan formájában, ahol idegelem pusztulás okozza a motoros működés zavarát, hatását nem is tudja kifejteni.

Általában azt mondhatjuk, hogy az élelmi rostok szokásos napi 2-6g-os adagja javasolt, de a betegnek jelezni kell, hogy azonnali hatást ne várjon. A napi dózist egyénileg kell beállítania 7-10 napos periódus alatt, úgy, hogy az előírt adagot két részben veszi be folyadékkal. A kezdeti időszakban észlelt fokozott bélgázosság a későbbiekben csökken.

A fenti két csoport hashajtói mellé az Amerikai Gastroenterológiai Társaság első vonalas szerként ajánlja a stimuláló hashajtók közül a difenilmetán származékokat pl. bisacodyl . Hatásuk 6-12 óra alatt fejlődik ki, egyszeri adás kapcsán igen hatásos készítmények.