Coloproctológiai betegségek

A vastagbél és a végbél betegségeivel foglalkozó gastroenterológiai terület.

A székelési szokás megváltozása, székrekedés, hasmenés, véres székletürítés, inkomplett kiürülés érzése a végbélből, széklet tartási zavar, széklet kiürítési zavar, végbél fájdalom, végbél viszketés, fehérneműn maszatolás (soiling) megjelenése, “aranyeres panaszok”.

Az anorectalis régiót klasszikusan sebészi megfontoláson alapulva három szakaszra osztották fel:

1. Az alsó szakasz az anusnyílástól az anorectalis vonalig terjed. Vérellátását az a. rectalis inferior biztosítja, vénás elvezetése a v. cava inferior felé történik. Nyirokelvezetése a felszínes lágyéki nyirokcsomókon keresztül bonyolódik.
2. A középső szakasz vékony zóna, amely a rectum levator csatornában lévő szakasza, hashártya mögötti elhelyezkedésű. Vérellátását az a. rectalis media adja, vénás elvezetése mind a cava, mind a porta rendszer, a nyirokelvezetés a belső kismedencei nyirokcsomók felé történik.
3. A felső szakasz a szigmabélig tart, vérellátását az a. rectalis superior biztosítja, vénás elvezetése a porta rendszer felé (májkapu) történik. A fenti szakasz nyirok elvezetése a keresztcsonti és ágyéki nyirokcsomók irányában zajlik.

A végbélnek ez a 2.4-4.5 cm hosszú szakasza addig a pontig tart, ameddig áthalad a medencefenék izomzatán (anorectalis gyűrűn). Fejlődéstanilag az ekto- és endoderma találkozását jelzi a néhány milliméter széles linea dentata. Itt megy át a végbél nyálkahártya hengerhámja a canalis analis módosult bőrébe. Ennek a vonalnak megfelelően helyezkednek el a hengerhámmal fedett Morgagni oszlopok, a linea dentata alatti területen ezek az analis papillákban folytatódnak. A Morgagni oszlopok között helyezkednek el a Morgagni tasakok (crypták), melyek a nyálkahártya zsebszerű bemélyedései. Az oszlopok és crypták együttesen formálják a linea dentata (linea pectinea) jellegzetes vonalát. Az egymással szemben elhelyezkedő crypták és oszlopok egymásba illeszkedve segítik az anus csatorna lezárását. Az analis mirigyek a crypták alapjánál szájadzanak be. Ha a mirigyek kivezető csöve elzáródik, analis tályog, vagy fistula fejlődhet ki a területen. Az analis csatorna módosult bőre hyperpigmetált (sötétebb a környező bőr színénél), nagy számban tartalmaz verejték- és faggyúmirigyeket.

A vastagbél a 2-3. keresztcsonti csigolya magassábában veszíti el hashártya borítását (mesosigma), ez az a szint, ahol átmegy a végbélbe. Más, elterjedtebb beosztás szerint az 5. ágyéki csigolya magasságát tekintik a végbélbe történő átlépésnek, ennek megfelelően a L5-S3 csigolya közötti magasságban a belet még hashártya kettőzet, a mesorectum fedi. A bél ettől a ponttól kezdve retroperitonealisan fut már.

Pars pelvina a keresztcsont görbületébe illeszkedik, kötőszövettel körülvett, rögzített szakasz, kifelé haladva átmegy az extraperitonealis elhelyezkedésű pars perinelisba. Az ampulla recti a középső rectalis billentyűtől (Kohlrausch billentyű) aboralisan helyezkedik el, tágulékony, ezért széklet reservoire szerepét tölti be. Nyálkahártyájára egyedülállóan jellemző az ún. rectalis billentyűk (Houston billenytűk) jelenléte, melyek félhold alakúak, a teljes circumferencia felét, kétharmadát fedik. A középső rectalis billentyű a legfejletebb (ez az ún. Kohlrausch billentyű). A peritoneum legmélyebb pontja, az excavatio rectovesicalis v. excavatio rectouterina, mely a rectum mellső falánál férfiakban 7, nőkben 4 cm magasan helyezkedik el, az a hely, ahová álló helyzetben folyadék, vér, genny juthat le.

A medencefenék izomzatát a m. levator ani, m. puborectalis és m. iliococcyceus, m. levator prostatae, m. pubovaginalis alkotja, a hozzájuk szorosan kapcsolódó kötőszövetes lemezekkel: fasciae diaphragmatis pelvis superior et inferior és a sacrospinalis ligamentum egy részével. A fossa ischiorectalis ugyanakkor zsírszövettel kitöltött, ennek a m. obturator internus és a fascia obturatoria képezi külső falát. Az urogenitális diaphragma kiemelt része a hátsó fél, mely a perinealis test képzésében vesz részt. Több izom kapcsolódik ehhez a struktúrához: a külső anus sphincter, a m. levator ani, a felületes és mély haránt perinealis izom és a bulbocavernosus izom.

A harántcsíkolt külső záróizom és a puburectalis izomzat közötti együttműködés teszi lehetővé a széklet tartásának képességét. A belső, simaizom alkotta sphincter a széklet tartásában nagyobb szerepet játszik, kb. a lezárás 70%-ért felelős. A belső körkörös végbél fal muscularis propria rétegének megerősödéséből létrejött belső sphincter és a külső sphincter közé ékelődik a végbél hosszanti fali izomrétegét képző izomzat, mely az analis csatorna 2/3-át tartja lezárva. A hosszanti izomzat kötőszövetes lemezbe megy át, melynek vége belülről a Hilton vonalnak (linea alba) felel meg az átmeneti zóna alsó határaként.

A mozgatási és érzékelési beidegzést gerincvelői felszálló érzőideg rostok és az autonom idegrendszer funkcionális egysége biztosítja. Motors innerváció: a végbél, az analis csatorna felső része, és a belső sphincter műtödését az autonom idegrendszer biztosítja. A parasympathicus idegrendszer (S3-S4 idegek) gátolja a belső sphincter működését, a bélfal contractioját ugyanakkor fokozza, a sympathicus idegrendszer (L3-4 – presacralis ideg pelvicus ága) fokozza a sphinctertónust.

A bél sensoros innervatioját n.pudendus (S2-4) egyik ága, a n. rectalis inferior biztosítja. A külső, haráncsíkolt sphinctert ugyanez az ideg látja el, továbbá an anococcygealis ideg, és az S4-es segmentum néhány rostja. A m. levator ani a S4 segmentumból kap motoros rostokat, míg a distalis szakaszt a n. pudendus látja el.